Őssejt beültetés
Köln, 2008
Virág pár hónapos volt, mikor a médián, szülőkön keresztül hallottunk az őssejt kezelésről. Hinni akartunk és abban bíztunk, ha csak egy kicsit is pozitív irányba változik Paca állapota, akkor már megéri. Mivel az anyagi költsége jelentős volt, ezért gyűjtésbe kezdtünk. Nem csak anyagi, hanem kupak és flakon gyűjtésbe is. Rengeteg jó ember segített határon innen és túl. Hétvégente pedig sokan tapostuk laposra a flakonokat. 2 alkalommal voltunk Németországba, 2 egymást követő évben. Az SOS Alapítvány szintén jelentős támogatást nyújtott, hogy eljuthassunk a klinikára. Az első kezelés Kölnben, ambuláns kezelésben 3-4 óra alatt megtörtént. Patit rövid időre elaltatták, a gerincvelőből, vették le az őssejteket. Tehát, Ő, a saját, többszörösére felszaporított őssejtjeit kapta vissza. Az itt töltött idő alatt rengeteg szép élménnyel gazdagodtunk. Ekkor ültünk először (és azóta sem:-))repülőre. Virág alig múlt 1 éves, de már akkor is nagyon talpraesett kis csaj volt. Sokat kirándultunk és egy vidámparkba is eljutottunk. Az első kezelés után 3-4 hónapig észrevehető volt a javulás. Paca olyan gyönyörűen ült támasztással, mint előtte soha. Csökkent a túlmozgása, jobban aludt. Nekünk ezek hatalmas változások voltak. Azonban, ahogy telt az idő ezek leépültek.
Düsseldorf, 2009
A második kezelésre már saját autóval utaztunk és egy nagyon kedves magyar hölgy ajánlotta fel saját lakását ingyen és bérmentve, hogy a kezelés ideje alatt ott tartózkodhatunk. A beavatkozás Düsseldorfban történt, szintén ambuláns kezelésben, azonban ekkor Paca csípőlapátjából vették le az őssejteket. A beavatkozás után azt mondta a kezelőorvos, hogy nagyon kevés őssejtje volt Patinak és ez befolyással lehet az állapotjavulásra. Sajnos, ez így is történt. A 2. beültetés nem hogy tartósabb eredményt hozott volna, szinte alig volt javulás közvetlen a beültetés után is. Csalódottak, szomorúak voltunk, hiszen annyira bíztunk benne, hogy használni fog. Pati könnyes, reményvesztett tekintetét látva nagyon nehéz volt. Nap, mint nap újra felkelni és azzal a tudattal élni, hogy nincs remény a javulásra.
Amíg Düsseldorfban voltunk kihasználtuk az időt és a sikertelenség árnyékában azért próbáltuk tartalmasan tölteni a napokat. Gabi, a kedves magyar hölgy volt az idegenvezetőnk és igyekezett elűzni a gondokat a fejük fölül. Hazafelé egy kutyás kiképző barátunknak Belényi Beának köszönhetően bemerészkedhettünk a farkasok közé. Hatalmas élmény volt.
