Varratszedés

Ma délelőtt Pacának Szegeden kivették a varratokat a vállából. Nem tudom, hogy írtam-e màr, de a neurológus és a sebész is nagyon fiatal doktorok és annyira jól esett nekem is, de Patinak is, hogy Vele, Hozzá beszèltek. Nem beszéltek el a feje fölött. Beszéd nélkül is értették a mimikàját, a gesztusait. Mert figyeltek Rá. Pati meg nagyon jól érezte Magát. Meglàtta a kedvenc ápolóit és a nevetèsètől visszhangzott a folyosó. Rajtam kívül más nem akart rászólni, sőt mindenkinek mosolyt csalt az arcára. A varratszedés gyorsan és problémamentesen történt. Azt mondta az orvos, reméli legalább 15 évet bír az új akkumulátor. A neurológus magasabb frekvenciára állította a stimulátorokat, hátha lazít még Paca feszes végtagjain. Zajlanak a mindennapok és elkezdődött a visszaszámlálás a Napraforgó nappali intézményének bezárásáig. Egyre nehezebbek a napok. Az önkormányzattal folyik az egyeztetés, tàjékozódnak a fiatalok képességeiről. De tovàbbra is kérdéses, hogy október 7-re lesznek-e szakemberek, el tud-e indulni az új nappali. És bennem továbbra is "dúl a vihar", hogy miért nem lehetett felelősségteljesen, legalább fél évvel a bezárás előtt tájékoztatni a családokat, az önkormányzatot. Ez a lehetetlen helyzet elkerülhető lett volna. Miért kell egyébként is nehéz helyzetben lévő családokat még jobban ellehetetleníteni? Számomra ez, elfogadhatatlan azok részéről, akik a sérült, fogyatékos emberek esélyegyenlőséget, az alapvető emberi jogokat, az érdekvédelmet "képviselik".  8 nap még a Napraforgóból:-(